„Általános Isten (továbbiakban Isten); egyes emberek és embercsoportok tudatában és tudattalanjában lévő speciális érzésforma, érzelemtípus. Istennel egyesek (az istenhívők) a világ és az élet keletkezését, felépítését, működését próbálják meg elképzelten és logikátlanul magyarázni, illetve élethelyzeteikre keresnek megoldást általa. Míg másokra (például az ateistákra, realistákra, naturalistákra, materialistákra, szkeptikusokra is ) Isten tudatalanul is olyan hatással lehet, hogy logikai és kritikai érzékük az istenhívőkéhez hasonlóan torzul bizonyos területeken.”

Iván Gábor alias IGe

Kezdjük az utolsó mondattal Ockham elvei szerint. Ha elhagyjuk, semmivel sem változik Ige tételének értelme, ugyanis nincs kifejtve milyen esetben léphet fel ez a hatás, és egyáltalán jelentősebb-e mint a tenger szintjének emelkedése amikor az ember egy pohár vizet önt bele. Véleményem szerint ez az utalás vagy felesleges, vagy ki kell fejteni jobban mire is gondolt a szerző (egyébként úgy ítélem meg, rám szinte semmilyen hatással nincs Isten).

A második mondat majdnem rendben van, bár így sértheti a vallásos emberek meggyőződését. Én (talán kevésbé sértően) úgy fogalmaznák, hogy idejétmúlt logikával magyarázzák a hívők a természeti jelenségeket Isten közreműködésével. Darwin előtt ugyanis logikus volt, hogy az életet valaki teremtette, ahogy az elektromosság megértése előtt a villámcsapásra is logikus magyarázat volt a középkorban, hogy az Isten haragja.

Az első mondat egy tévedésből indul ki, ezért nevezi Istent érzelemnek. Isten valójában személy, a hívők szerint létező, az ateisták szerint csak kitalált. Dawkins nyomán a vallás mém egy olyan „bio-szoftver”, ami az emberi agyakban (bio-hardver) terjedhet. Ez az irodalomra is igaz, ahol pl. egy regény szereplőjét sem nevezzük érzelemnek hanem személynek. Az érzelem csak a személy által kiváltott hatás lehet. Egy érzelem nem cselekszik, hanem azt érzi valaki. Vagyis Isten nem egy érzelem, hanem egy (virtuális) személy, amely érzelmeket gerjeszt a hívőkben (félnek tőle, szeretik, stb.).

Egy virtuális személynek van egy-egy másolati példánya minden hívének agyában („bio-hardver”), ahogy a Windows egy-egy példánya is megtalálható a legtöbb számítógépen (hardver). A tévedés abból a példából indul ki (IV. teória értelmezése, lásd lejjebb), hogy minden vallásnak van egy „speciális istene” és a definíció pedig az „általános istenre” vonatkozik, ami nem ugyanaz, minthogy az autóból is sok létezik nem csak egy. Valójában ebben a párhuzamban az autó fogalom felel meg az általános istennek, míg a speciális istennek egy adott márka mondjuk a Mercedes felelne meg (egyes emberek a Mercire esküsznek, de attól még tisztában vannak vele, hogy mások a BMW-t imádják). A Mercedes tulajdonosok is látják a többi autót (köztük Merciket is) az utakon, és nem hiszik azt, hogy csak az ő autójuk az egyetlen (na jó, pár kivételtől eltekintve). Szoftveres példával: ha az operációs rendszer felel meg az „általános isten”-nek, akkor mondjuk Windows XP a keresztények istenének, a Windows 2000 a zsidók istenének, a Linux pedig Manitunak. Egy felhasználó sem mondja, hogy csak az ő gépén fut Windows XP, de az lehet, hogy nem hallott még a Linuxról. Az egyes autóknak eltérő alvázszámuk van, ahogy az egyes (legális) Windows másolatoknak is eltérő licenszszámai. Attól, hogy valaki lemásol egy Windows példányt illegálisan (vagy egy lopott autó alvázszámát felülírja egy másik autó számával), még nem lesz az eredeti és a duplikált példány egy és ugyanaz, akkor sem, ha azonosítóik megegyeznek (az egypetéjű ikrek sem számítanak egy személynek) legyen az a dolog valós (autó) vagy virtuális világban (szoftver) létező.

„Isten ugyanolyan gyűjtőfogalom, mint az autó. Akárhányszor leírhatja valaki, hogy csak egy autó van, ettől még nem lesz igaza. Az emberek nem hülyék és látják a sok autót az utjainkon. Akárcsak a sok Speciális Istent is látják a vallási piacon”

Itt IGe átvette a hívők gondolkodásmódját, ugyanis egy ateista úgy írta volna le, hogy „Akárhányszor leírhatja valaki, hogy csak egy márka van…”, ugyanis a márka által gyártott egyes autók a hívők elméjében létező Isten egyes példányainak kellene, hogy megfeleljenek ebben a példában (egy hívőnek talán természetes lehet az „egy Isten-egy autó” analógia). Régebben -a britek szerint- az afrikaiak 90%-a állítólag életében először autót Land Rover típusút látott. Ezek a bennszülöttek hihették azt, hogy csak a Land-Rover gyárt autókat, de azt a tudták, hogy több Land Rover is létezik.

Az V. teória értelmezése (Micimackó és Isten, lásd lent) szintén tévedés, hiszen Micimackót is többféleképpen ábrázolják amiből csak egy a legtöbbek által ismert Disney-féle. A valóságban a különböző vallások hívei többnyire ugyanazt az istent (főistent) tisztelik, csak saját nevet adnak neki (Allah, Jahve, Isten, Manitu, Jupiter, Zeusz stb). Ettől függetlenül a különböző vallások hívei egyetértenek abban, hogy a világot Isten teremtette, legfeljebb abban nem hisznek a világ más tájain, hogy az özönvizet is ő okozta. Valójában egy megszemélyesített teremtő erőt tisztelnek más-más formákban (ide most leírhatnám az elefánt és a vakok példáját, ha politikailag nem lenne inkorrekt:-). Mivel Isten személye sokkal hosszabb ideig fejlődhetett mint Micimackó, szükségszerűen sokszínűbbek a vallások mint a Micimackó ábrázolások. Mindazonáltal Isten figuráját igenis egybentartják az olyan tulajdonságai, mint a természetfeletti erők birtoklása vagy a világ és az ember teremtése.

A megszemélyesítés alapvető tulajdonságunk, melyet az állatvilágból örököltünk génjeinkkel. Megfigyelhető, hogy az újszülöttek (ember vagy akár egy kiskutya) pár hónapos korukban már az emberek szemébe néznek és nem mondjuk a lábukat vagy a törzsüket figyelik. Ez a játékbabák vagy plüssfigurák élettelen szemeire is igaz, akárcsak egyes dél-amerikai pillangók szárnyán található szempárt utánzó foltokra. Ez azért fontos az állatvilágban, mert egy állat szemeinek állásából létfontosságú információkat kaphat egy másik állat, pl. hogy rá fog-e támadni (ennek ellensúlyozására a legtöbb állat szemfehérje szinte nem is látszik pl. gorilla csimpánz, stb. így nem tudni mikor pillant félre), a szemek távolságából méretéből pedig azt, hogy mekkora is a másik állat (ezzel „él vissza” a dél-amerikai pillangó). Ezen „szemkereső” tulajdonságunk mellékhatásaként ott is hajlamosak vagyunk szemeket (vagy arcot) feltételezni, ahol nincsenek (pl. pillangó szárnya), vagyis sokszor megszemélyesítünk akár élettelen dolgokat (még ha csak szófordulatként is, mondjuk hidegben nem „akar” az autónk beindulni). Vélhetően ezért személyesítették meg elődeink a természeti törvényeket Isten (Allah, Manitu, stb.) személyében, tehát a „személy” a helyes megnevezés, nem az „érzelem”, mert az csak egy hatása a személynek.

Ui.

Tévedés az is, hogy az ateisták úgy tagadnák Isten létezését, hogy nem látnák be, mások hisznek benne. Az ateisták és az istenhívők egyetértenek abban, hogy Isten személye létezik a hívők elméjében, amiben nem értenek egyet az, hogy azon kívül is létezik-e.

Függelék: két teória téves értelmezésének szövege az alábbi oldalról: http://vilagnezet.blog.hu/2007/05/18/altalanos_isten_definicioja_fejlesztett_

„IV. teória
Isten csak egy általános mítoszalak gyűjtőfogalma

Mivel Isten fogalma a föld számos és különböző területén megjelent, mint fő mítoszfigurájának neve, lehetne ez a helyes meghatározás. Attól nyugodtan eltekinthetünk, hogy egyes csoportok kizárólag a saját mítoszfigurájukat tartják az egyedüli és egyetlen Istennek és ezért az isten/Isten írásmóddal próbálnak érvelni. Tudományos szempontból nem tekinthetjük, sem a bibliában, sem a koránban, sem semmi más könyvben leírt istent/Istent kizárólagosnak. Tehát Isten bizonyos szempontból tényleg gyűjtőfogalom, de mivel nagyon erős érzelmi reakciókat vált ki az emberekből, ettől sokkal többnek kell lennie. -szemléltető példa: Isten ugyanolyan gyűjtőfogalom, mint az autó. Akárhányszor leírhatja valaki, hogy csak egy autó van, ettől még nem lesz igaza. Az emberek nem hülyék és látják a sok autót az utjainkon. Akárcsak a sok Speciális Istent is látják a vallási piacon.

V. teória
Isten csak egy kitalált „figura”, akár csak Micimackó.

Nagyon sok érv szól e teória mellett, hiszen több adat szerint egyértelműnek látszik, hogy Isten „figuráját” is az emberek teremtették. Akárcsak Micimackóét. Viszont a Micimackó irodalmi és rajzfigurában vannak olyan sajátosságok, amelyek mégis egyben tartják a kitalált figurát. Isten, pedig annyira sokrétű, hogy nem egyértelmű az egyik ember számára a másik jelképrendszere. Tehát Micimackót bizonyos sajátosságok között könnyű felismerni, de Istennel ez nincs így.”